Szép
szlogeneket hallva: esélyegyenlőség, demokrácia, arra gondolok, ki is mondja
meg mihez van jogom, miként gondolkodhatok, mit taníthatnak az iskolákban, mit
írhatnak az újságok, mit adhatnak le a tv. csatornák, mit játszhatnak a színházak?
Az
esélyegyenlőségről az jut eszembe hogy több milliónyi sorstársammal egyetemben
nagy esélyem van munkanélkülivé válni, szerencsétlen földönfutóvá. Lakástól megfosztva
egyenlő lehetek a hajléktalanokkal.
Most még esélyem van arra hogy
gyermekem felső iskolát végezzen, de ezért a család két szintet hátrább lép életünk
színvonalában. Ha még drágul a „drága” oktatás majd többet dolgozom, hisz már
most is kevés a napi 10 óra!
Magyarország esélyegyenlőségéről mi
is jut eszembe? Megszüntetett , néha felrobbantott gyárak, a pénzt haza hordó külföldi
multik, idegen szívű hazai politikusok,bankuralom…
A
kiegyezés nélküli országunkban népbüntetés van. Feketén megfizetett szülésznél születünk,
idegen szellemű oktatóknál nevelkedünk, multikultos könyvek, újságok, tv-csatornák
közt válogathatunk. S ha keressük a népit, a hagyományost, könnyen nácikká válhatunk.
Ezért van az hogy a libsi, ránk erőltetett média-kultúr halomban, ha valahol felcsillan
egy hagyományos értékű, az máris náci!
De a még mindig demokratának hívott
libsik érzik már, hogy idejük lejárt, persze még sokáig esélyegyenlősítenek bennünk,
de már halványan pislákol tudatunkban a világosodás. Hiába kiabálnak, s külföldről
bértollnokokkal íratva fenyegetőznek. Ez a szellem már kiszabadult, és a vakságot-süketséget
az emberek fejéből kifújva már elindult valóban esélyt adni az egyenlőknek, hazát
teremteni itthon a Kárpát-medencében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése