okt.23.-a kapcsán

         Van mikor a nép sóhaja szellőt kavar, és a tájat befutva viharként csap le az elnyomóra, kizsákmányolóra. Serénykedő dolgos emberek napról napra, hétről hétre, évről évre teszik a dolguk. Születnek, álmodnak, és meghalnak. És néha eljön az a nap mikor sóhajtanak. Mikor elnémul a gyár, mikor nem indul a traktor, mikor üres marad az iskola, akkor lehet tudni, a sóhajok vihart kavarnak.

         Mikor már nem hat a megfélemlítés, mikor ordítva utat tör magának és már nem maradhat taposva az igazság, akkor megtelik az utca, és összezár a tömeg, a hétköznapi bátrak. És történelmet csinálnak! Olyankor jaj a hatalomnak!

         Lánctalpas álmom újra végig gördül a városon, de most a lövedék az ágyúcsőbe fut vissza! ’56 elítélt hősei ha lenéztek ránk emlékezőkre, legalább ti sóhajtsatok…