Savanyú szájjal ébred a munkás, a tegnapi fröccs ízmaradéka bágyadt
böffként reményt vesztett vágyak utóízeként tör ki a mának. Legyintés ez
a nap is, ez a hét is, ez az évszázad is…
Kerényi úr fidesz-gőzös
reményei az élet poklában szilánkokra hullnak. Számlát kérünk a
szerelőtől, az újságostól, a kocsmárostól az új hitű Magyarországon,
mert becsületesek vagyunk! Vége a szürkegazdaságnak? Megsegíti az állam
a vállalkozókat, cserébe mi mit kapunk? További minimálbéres fizetést…
Szegény audi, mercedesz, és bmw tulajok, mennyit bánkódtatok az elmúlt
húsz évben! Problémáink álságos megoldói, mindenkori pártok! Egy
erőtlen nép erős uralkodói, ti aztán tudjátok mit akarunk!
Összefonódott hatalmasságok! Közel tízmillió vágyik egy kicsit jobb
életre! Egy nyári utazásra, parizer mentes reggelire, keserűség
nélküli ébredésre! Gyerekeink tuti iskolába érkezésére a közénk
telepítettek mentén. Kényszer túlóráink kifizetésére a munkahelyen. Volt
gyáraink mosolygós arcú új gazdáinak eltűnésére életünkből.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése